Szépkorú köszöntése
- 2015. május 01.
- Riport
Podobni Erzsébet 1925. április 28-án született Kiskőrösön Podobni György és Dulai Erzsébet harmadik gyermekeként. Édesanyja, Dulai Erzsébet, aki korán árvaságra jutott, szinte egyedül nevelte föl legidősebb gyermekként hat testvérét, akik mind városunk közismert és tisztelt polgárai lettek. Szülei gazdálkodtak, így ő is már korán, gyermekként megismerkedett a nehéz fizikai munkával. A család szorgalmas és kitartó munkája eredményeként sikerült földeket vásárolni és egyéni gazdaságot kialakítaniuk. Édesanyja pihenőidejében szép ruhákat varrt, melyekkel díszes népviseletben öltöztette a családját. Erzsike 16 éves korában édesapját a frontra vitték, ez a családot nagyon megviselte. Mindennap várták a levelét, hogy hírt kapjanak róla. Akkoriban már hármasban, 18 éves testvére segítségével dolgoztak a földeken. A fővárosból ismerős családok, barátok többször élelemért utaztak Kiskőrösre, így egy alkalommal Erzsikét is magukkal csábították.
A szovjet csapatok bevonulása miatt sajnos vissza már nem tudott jönni. A svábok kitelepítése miatt ő is Németországba kényszerült. Ott az amerikai katonák táborában konyhai kisegítő lett, de mindennap hazavágyott. Közben itthon testvérbátyja lovas kocsival gabonát hordott a harcoló katonák részére a vasútállomásra. Egy erre portyázó repülő bombákat szórt a sínekre, és az ott megbúvó György azonnal életét vesztette. A frontról élve hazaérkező apa rögtön Erzsébet keresésére indult. Csempészek kalandos útján, egy véletlen folytán sikerült a nyomára bukkanni. Különböző lélekvesztőkkel, majd teherautóval, hajóval végül sikerült hazaérkezni. Itthon azonban nem a boldogság, hanem az azonnali málenkij robot várta. A frissen megalakult bizottság a németországi tartózkodása miatt büntetőtáborba küldte, az összetartó Dulai család segítsége, az édesapja hősiessége, s a bátyja halála miatt megkegyelmeztek neki. Nagyon szép leány volt, akadtak kérői bőven, s ő Pálinkás Istvánt választotta. 1947. május 1-jén összeházasodtak. 1948. február 14-én megszületett fiuk, István, majd 1951. december 11-én leányuk, Erzsébet. Szorgalmas, kitartó munkával dolgoztak, nevelték és iskoláztatták gyermekeiket.
Mindig igyekeztek alkalmazkodni a rendszer változásaihoz, hiszen a háborúban elszenvedett sok veszteség az élet szeretetére tanította meg őket. Erzsébet tevékenyen részt vett a nőtanácsban, szívesen barátkoztak, a zene a tánc mindig is az életük része volt. A földeket nemcsak művelték, hanem szerették is. Gyermekeik házasságából négy unoka született: Nikoletta, Mariann, Krisztián és Szilvia. Ők ez idáig három dédunokával ajándékozták meg: Bíborkával, Zénóval és Abigéllel. Sajnos a következő veszteség 2014. szeptember 14-én következett be, amikor 67 év házasság után elvesztette élete párját. Igyekszik vigasztalódni népes családjában, mert mindig az az életfilozófiája, hogy az életért mindent meg kell tenni.
Kísérje Isten áldása a továbbiakban is, tartsa meg sokáig jó egészségben, boldogságban, hozzon az életébe még sok örömöt és derűt!
