Te ifjúság, te forgószél! Ki szép virágfüzért Sodorsz magaddal... e virágokat Futtodban homlokunkra keríted... Egy perc alatt Ismét leröpíted, S gyorsan tovább futasz. Mi búsan álmélkodva állunk, S kérdezzük: igaz-e, hogy nálunk Valál? talán nem is igaz!