Rabhazának fia

Budapest
1844. december

Menjünk, menjünk a földbe,
Beteg szivem!
Hiszen
Megtetted, amit kelle,
Megtetted, amit lehetett:
Viselted honfisebedet.

Hideg van a siréjben;
Másnak lehet...
Meleg,
Forró lesz a sir nékem:
Mit életemben viselék,
A honfiseb még ott is ég.

De az itélet napja
Eljön talán,
S hazám
Bilincseit lerontja,
Akkor sebem begyógyuland,
S hüvösben nyugszom ott alant.