Fodor Tamás
1965. május 28-án születtem Békésen. Huszonhárom éves koromig Budapesten éltem szüleimmel. Édesanyám könyvtárosként dolgozott, majd elvégezte a református teológiát, és lelkészként is szolgált a Kálvin téri gyülekezetben. Édesapám irodalomtörténész, nyugdíjazásáig az ELTE Francia, majd Világirodalmi Tanszékének docenseként tanított. Egy öcsém van, aki zenész, költő, zeneszerző. Nős vagyok, feleségem is tanár. Van egy felnőtt nevelt fiam, aki kürtművész Budapesten. Közös gyermekünk jelenleg a gimnázium tanulója.
Kőbányán az I. László (ma ismét Szent László) Gimnáziumban érettségiztem, majd elvégeztem az ELTE ÁITFK magyar-történelem szakát. Kiskőröshöz rokoni kapcsolatok kötnek, ezért örömmel pályáztam meg 1988-ban a helyi gimnáziumba egy tanári állást, azóta is itt élek, tanítom a város és a környék gyermekeit. 1992-ben középiskolai történelemtanári oklevelet szereztem az ELTE Bölcsészkarán. 2012-ben vehettem át „mester” diplomámat magyar nyelv és irodalomból a Szegedi Tudományegyetemen.
2001 óta vezetem a gimnázium humán munkaközösségét. 2008-ban munkámat tanácsosi címmel ismerték el. A tanítás mellett rendszeresen szervezek tanulmányi versenyeket és egyéb iskolai rendezvényeket, készítek fel tanulókat versenyekre és az emelt szintű érettségire. Bár nem tűnik túl korszerűnek, de hiszek a hagyományos humán műveltségben, amelynek visszaszorulása egyszerre fenyegeti az erkölcsi világrendet és magyarságunk megtartását.
A város közéletében aktívan részt veszek. Gyakran kérnek fel különböző megemlékezések szónokának, tartottam ismeretterjesztő előadássorozatot a könyvtárban, és egy évtizede szervezem az 1956-os forradalommal kapcsolatos városi rendezvényeket. Az utóbbi években kapcsolódtam be az evangélikus iskolák kutató és alkotó tanárai konferenciájának munkájába. Már három alkalommal tartottam előadást történelmi, irodalmi illetve pedagógiai kérdésekről, ezeket kötetben is kiadták. A helyi újságban is jelennek meg cikkeim. Hobbim a sakk, amelyben mesterjelölt szintig jutottam. Vezettem sakkszakkört, kér évtizeden át oktattam órarendbe iktatott tárgyként is, és tenném továbbra is, ha lenne rá igény.
Hivatásomnál fogva mindig érdekelt a politika, de nem magam kerestem a közszereplést. Talán közéleti aktivitásom és tanári munkám elismeréseként kértek fel egy jó évtizede külső bizottsági tagnak, amit immár harmadik ciklusban is betöltök, jelenleg a pénzügyi bizottságban.
Kölcseyvel vallom: „Az emberi tehetség parányi lámpa, amely egyszerre keskeny kört tölthet be fényével (…) Bizonyos helyhez kell azért kapcsoltatnunk, hogy azt jótékony világítással állandóul boldogíthassuk.” Nekem ez a hely Petőfi szülővárosa, amely befogadott, megbecsül, ezért kötelességemnek érzem, hogy szerény erőmmel ezt a közösséget szolgáljam.