Középső bronzkori központ

Középső bronzkori központ

Wilhelm Gábor régészeti koordinátor beszámolója az elvégzett leletmentésről:

Topográfiai munkálataink során kiemelt figyelmet fordítottunk a döbrögeci határrészen 1965-ben előkerült római Victoria szobor lelőhelyének pontos azonosítására. A Magyar Nemzeti Múzeum egyik legszebb római kisplasztikája Gombár Sándor tanyáján szőlőtelepítés közben került elő. A helyszínelést végző B. Thomas Edit a jelentés végén megemlíti, hogy a tanya végében, egy erdős terület mögött található magaslaton, „szigeten” 1951-ben egy bronzkori arany láncocska is előkerült. A kutatás során később egyértelműen sikerült beazonosítani a „szigetet”, és nagy valószínűséggel a szobor előkerülési helyét is lokalizáltuk. A vizsgált területre a szomszédos szőlőben dolgozó gazda hívta fel e figyelmünket, aki közölte, hogy a vadászok rókalyukakat ástak a helyszínen, és komoly mennyiségű kerámiát forgattak ki.  A helyszínt csak gyalogosan lehetett megközelíteni, egy erdős, mocsaras részen keresztül egy kis ösvény vezetett nagyjából 120 m hosszan a lelőhelyre. A terület gyeppel fedett, de eléggé fel volt gazosodva, igazából csak az állatok kitaposta csapásokon lehetett közlekedni. A közel 7500 m2 nagyságú terület markánsan kiemelkedik a környezetéből. Körülötte náddal és sással fedett vizes, mocsaras élőhely van, az ős-Duna egyik mellékága veszi körül. A kiemelkedés szabályos alakú, trapéz formát mutat. Az első szemle alkalmával, február 2-án több helyen 1-2 m átmérőjű beásásokat figyeltünk meg, melyek hányójából nagy mennyiségű középső bronzkori kerámia és kőeszköz került elő. A felszíni jelek alapján egy urnatemetőt sejtettünk a helyszínen. A szemle után soron kívül megtörtént a lelőhely nyilvántartásba vétele (Köh: 90.371), ezt követően a Hatóság tájékoztatta a tulajdonosokat (010/118-120 hrsz.) a lelőhelyrongálásról és a terület 1 éves ideiglenes védettségéről, és jelezte, hogy mentő feltárásra kerül sor. Két nagyobb beásást kutatunk meg a felületen található tucatnyi rókalyukból, a vadászok által nyitott gödrökben metszetfalat kialakítva, illetve a teljes rétegsor aljáig megkutatva a kis szelvényeket. Az egymástól kb. 20 m-re elhelyezkedő munkaterületeken szinte ugyan azt a rétegtani viszonyokat tapasztaltuk. Nagyjából 110 cm vastag rétegsorban összesen 11 szintet tudtunk elkülöníteni, melyekből az első 3 sérült erőteljesen a beásások és a rókajáratok miatt. A későbbi rányitások során ezeket a magasabb rétegeket is sikerült megfigyelni és dokumentálni. A lelőhely területén a felső rész nagyjából 20-25 cm mélységig volt bolygatva a szántás végett. Utána egy barna, sárgásbarna egységes réteg következik, kb. 30 cm vastagságban, melyből a még jött elő fémanyag. Ez a szint igen intenzívnek bizonyult, komoly mennyiségben tartalmazott leletanyagot, rengeteg kerámia és nagy mennyiségű kő volt a teljes rétegben. Mélyebben egy szürkés-iszapos, kővel kirakott szint következett, de ezt már nem bolygattuk a további felületeken. A lelőhely vizsgálatakor első benyomásra is kiemelendő, hogy rendkívül nagy mennyiségű kerámiaanyag (13 db M30-as rekesz) került elő, és ezek mellett kiemelkedően sok kő és kőeszköz volt a egyes rétegekben a nyersanyagban szegény vidéken. A kerámiatöredékek mellett egy remek kivitelű, teljesen ép csontból faragott pontkörös díszű zabla szíjelosztó is előkerült.  A feltárással párhuzamosan elkezdtük a terület műszeres kutatását is. Már a munkálatok elején az átlagosnál több fémtárgy került elő, ami alapján egyértelmű, hogy csak részben érinthette műkincsrablás a területet. A területen közel 150 db fémtárgy került elő. A Ny-i felében sikerült megtalálnunk a korábban a Nemzeti Múzeumba bekerült arany csüngő további darabjait, összesen 10 db arany tárgy került elő egy körzeten belül, illetve egy további préselt arany dísz távolabb tőlük, összesen 168,88 gramm összsúlyban. Szintén a Ny-i szélénél egy 76 tételből álló kis ékszerdepót találtunk, több típusú bronz csüngő, pityke és pár tű volt egy kupacban, melyeket a korabeli rejtés során valószínűleg szövetbe tekertek. A területet több napon keresztül teljesen átkutattuk, a tárgyak előkerülését dokumentáltuk, helyüket geodéziailag rögzítettük. A lelőhely érintetlensége és gazdagsága miatt kiemelkedik a középső bronzkori ismert központok közül. Egyedi a kiképzése, hasonló kialakítású mesterséges szigetet nem nagyon ismerünk a korszakból a tágabb régióból sem. Az előkerült aranytárgyak mennyisége átlagon felüli, a Duna-Tisza-közén mind mennyiségében (11+1 db), mind pedig súlyában (közel 17 deka) ez az eddigi legjelentősebb középső bronzkori aranytárgy együttes. Az előkerült bronztárgyak minősége a mai napig kiváló, alig korrodálódtak, remek patinával borítottak, mivel a terület soha nem volt műtrágyázva.