Kiskőrösi Református Imaház

Kiskőrösi Református Imaház

A helyi református közösség története 1913-ban a fiókegyház megalakulásával kezdődött, majd 1914-ben a Rákóczi utca 66. szám alatti kis nádtetős házat átalakítás után imaházzá szentelték. A hitélet 1926-ig itt zajlott, ekkor a mai Petőfi utca és a Kálvin utca sarkán akkor álló épületet vásárolta meg a gyülekezet átalakítása után pedig 1926.december 9-én templommá szentelték. 1937-ben harangot vásároltak, illetve ekkor történt meg hivatalosan az 'anyaegyházzá' nyilvánítás, majd Nagy Ernő református lelkipásztor 1938. szeptember 25-i beiktatása után a gyülekezet önállósága is létrejöhetett. Ugyanebben az évben templomépítés szervezésébe kezdtek, amelynek céljából pénzügyi alapot hoztak létre, majd Templomépítő Bizottságot neveztek ki, bélyegzőt készítettek, „Templomépítő Bizottság pecsétje” felirattal. A gyűjtés eredménye 2.944 pengő volt. A közeledő második világháború és front átvonulása okozta nehéz helyzet, a bizonytalanságok és a szegénység a további gyűjtést megakadályozta, a befolyt összeg pedig az 1946-os hiperinfláció következtében semmivé lett.

1945-46 éveiben a gyülekezet tagjai erős hittel kezdtek hozzá a lelki élet újraszervezéséhez. 1946. május 1-től dr. Vincze Ferenc református lelkipásztor helyettes lelkészként pásztorolta és gyűjtötte össze a szétszóródott híveket, presbitereket. A hit és a vágyódás 'Isten Háza' után 1947-ben a lelkésszel együtt cselekvésre indította a presbitereket és a híveket. Az összegyűlt pénzen megvették az első vagon téglát, majd újfent 'Templomépítő Bizottságot' alapítottak. Az építendő templom helyét, az Árpád utca és a Martini utca saroktelkét Kiskőrös község képviselő testülete 1947. november 10-én ajándékozta a református gyülekezetnek templomépítés céljából. Templomépítés helyett azonban más lehetőség is adódott, a gyülekezetnek ugyanis 1948. november 20-án sikerült megvásárolni a felszámolás alatt lévő Tomori utcai, 1914-ben épült Első Dunavidéki Takarékpénztár épületét. Átalakítással gyülekezeti terem és lelkészlakás jött létre. Templommá szentelése 1949. márciusban az első tavaszi vasárnapra esett. 70 éve szól az Ige mai imaházban. Ez idő alatt többször szükségessé vált az öregedő épület állagának megőrzése, megerősítése, külső-belső renoválása, korszerűsítése.

Ebből a munkából ifj. Bagi László lelkipásztornak is jutott bőven, szolgálati ideje alatt 1981-2000 között. Utódára, Pénzes Péter lelkipásztorra ugyancsak fontos feladat várt, hiszen az imaház utolsó felújítása 1994-ben volt. Az eltelt 14 év alatt rohamosan romlani kezdett az épület állaga. Falain magasan salétromos nedvesség mutatkozott, a téglák 60%-ban vizet tartalmaztak, a tetőcserép mállott. Az imaterem végében lévő tanácsterem (ma előterem) alatt a pincében levő állandó víz a vasgerendákat oly mértékben meggyengítette, hogy csak cölöpökkel lehetett megtartani a terem aljzatát, hogy be ne szakadjon. A munkát azonban siker koronázta, 2009 és 2013 között az épület megmentése, a parókia felújítása befejeződött, pontosan a református gyülekezet születésének 100. évfordulójára.