Egykori főszolgabírói lak - A Rónaszéki család lakóháza

Egykori főszolgabírói lak - A Rónaszéki család lakóháza

Habár Kiskőrösön 1854 óta császári és királyi vegyes szolgabíróság működött, a járásközponttá való alakulás a mindennapi életben fokozatosan ment végbe, több történeti tényező együttes hatására (például a vasút megépítése, vagy a szőlőkonjunktúra kibontakozása a századfordulón). Ebbe a folyamatba illeszkedik a főszolgabíró (az 1945 előtti közigazgatási modellben a járási vezető) Kiskőrösre költözése. Szalay Antal a kiegyezést követően váltotta ebben a hivatalban Safáry Józsefet, ám lakást csak Soltvadkerten biztosítottak neki, innen próbálta meg intézni a járás ügyeit. Ez egyrészről sértette a kiskőrösiek önérzetét, továbbá a régiós dominancia elvesztésével is fenyegetett, ezért a település képviselőtestülete 1869-ben döntött egy szolgálati lakás felépítéséről. Bár az építés pontos évét nem ismerjük, valószínűleg nem sokat várhattak a munkálatok megkezdésével. Az 1890-es évekből felvétel is maradt fenn, ekkoriban már biztosan állt. Ez az épület vált tehát a mindenkori járási vezető lakásává, a fenti adatok értelmében 1945-ig 7 főszolgabíró élt itt hivatali idejében, mégpedig Szalay Antal, Eötvös Géza, Szilassy Elek, Melczer Gyula, Safáry Endre, Dr. Gyenes István, és végül Dr. Benedek János.

A második világháborút követően az új politikai környezetben az épület először egyéb funkció híján közösségi programok színtere volt. Tágas nagytermében színdarabokat adtak elő, köznapi neve ebben az időszakban a „szolgabíró ház” volt. 1953-ban érkezett Kiskőrösre Dr. Rónaszéki Aladár belgyógyász katonaorvos, aki nem sokra rá megkapta lakóingatlannak. Szüksége is volt rá, hiszen, mint tudjuk feleségével, Ágotával nyolc gyermeket neveltek fel tisztességben. Praxisának kiváltása után a doktor úr igen hamar Kiskőrös népszerű körzeti orvosává vált, aki még a fürdő termálvizének gyógyvízzé minősítésében is oroszlánrészt vállalt. Nevét napjainkban is általános megbecsülés övezi.