Visszalépés az alapértelmezett megjelenítésre
Kiskőrösi Evangélikus Templom

Kiskőrösi Evangélikus Templom

Az 1710-es évek második felére újra benépesülő Kiskőrösre érkező jórészt szlovák ajkú telepesek az evangélikus vallást követték. Egyházukat igen hamar, már 1720-ban megalapították, lelkészt és tanítót is hívtak a régi-új településre. 1723-24-ben a vallási türelmetlenség időszakában imaházat építettek maguknak, hogy ne magánházaknál kelljen istentiszteletet tartaniuk. Mivel ez abban az időben törvénybe ütköző cselekedetnek számított, egy több éves vizsgálat kezdődött, amelynek eredményeképpen először lezárták a fából készült kis épületet, majd a lakosság fegyveres tiltakozása miatt a helytartótanács végül úgy döntött, hogy le kell rombolni. Ezt a határozatot a vármegye katonasága a környékbeli katolikus településekről toborzott segítséggel 1730-ban végre is hajtotta, sőt a következő 50 évben a kiskőrösi evangélikusokat még a vallásgyakorlástól is eltiltották.

Csupán a (helyben) „boldog emlékezetű” II. József császár és türelmi rendelete tette lehetővé, hogy 1783-ban újra templomépítésbe fogjanak. A építésre engedélyezett területen abban az időben mocsár terült el, ám a hívek nem ijedtek meg az építkezés nehézségeitől, elfogadták a kijelölt helyet, és azt terméskövekkel igyekeztek feltölteni, hogy szilárddá tegyék a templom helyét. Az ún. pusztai mészköveket a község határában elterülő Nagyrétből bányászták, és négy-hatökrös szekéren hordták be a templom alapjához.

Az Isten házát 1783-ban felépítették, még ebben az évben meghívták, lekészül Jeszenszky János libercsi lelkészt, aki 1783. március 19-én tartotta meg székfoglaló beszédét. 1792-ben kezdték meg a torony építését, amely azonban július 12-én nagy robajjal összeomlott, de éppen akkor, amikor a munkások ebédeltek, így emberéletben nem esett kár. A következő évben kiásták a torony alapját és hatalmas tölgyfa oszlopokat vertek a földbe, erre építették azután a tornyot. Ugyanakkor javították ki a repedezett falú új templomot is, amely munkát 1794. szeptember 5-én fejeztek be. 1798. október 10-én pedig megtörtént az első püspöklátogatás, melynek emlékét őrzi az a rendelkezés, hogy minden évben, az október 10. utáni vasárnapon kell megtartani a templomszentelési ünnepet.

Az oltár és a szószék 1835-ben készült el, 1875-ben pedig a templomon egy nagyszabású felújítást, építkezést volt szükséges végrehajtani, ekkor épült a mai karzat is. A felújítási tervekben eredetileg a két karzatot csak egy keskeny pallér kötötte volna össze, s itt lett volna az orgona helye. Ezt a tervet azonban pont az orgona miatt elvetették, s helyébe egy széles karzatot építettek, melyen elfér az orgona is, s az átjárás is biztosított a két karzat között. A templom, a torony a több mint kétszáz év alatt többször lett javítva. Erre azért volt szükség, mert az ingoványos talaj következtében a falak hol itt, hol ott megrepedeztek, és ez által összeomlással fenyegettek. A toronysüveg mai gótikus formáját 1914-ben kapta, a nagy munkát Lehoczki János kiskőrösi származású építész végezte el. A 20. században még kettő nagy felújítási munka zajlott le, az egyik 1967-68-ban, a másik pedig a közelmúltban, 2013-ban.

A torony homlokzatán három emléktábla található. Az első ráadásul kiegészül Széri-Varga Géza szobrászművész domborművével, amely a betelepülő szlovákságnak állít emléket. A második Dr. Murányi György egykori igazgatólelkész 1944-es községmentő tevékenységére emlékezteti a mai kor emberét, továbbá egy kisebb táblán az egyházközség megörökítette Csapó Margit diakonissza testvér emlékét, aki több évtizeden keresztül szolgálta a gyülekezetet.