Végső búcsú

László Sándor 1920-ban született Kiskőrösön. Hétgyermekes családban nevelkedett, ahol a munka becsülete és a környezet boldogulásának önzetlen szolgálata meghatározó érték volt. A mezőgazdasági munka mellett elsajátította a lakatos szakmát is, s iparosként tevékenykedett.

A II. világháború borzalmait a Don-kanyarban élte át, 1943-ban ugyan hazajutott, de 1945 januárjáig katonaként szolgált. 1946-ban házasodott meg, Erdőtelken telepedtek le. Iparos alkalmazottként, majd lakatos kisiparosként szolgálta a lakosságot. Sokat tapasztalt emberként segítette a hozzá fordulókat, és szűkebb pátriája fejlődését soha nem tévesztette szem elől. Kezdeményezője volt az imaház felépítésének, amelyhez anyagiakkal és önként vállalt munkával is hozzájárult. Sokat tett Erdőtelek szépítéséért, a városrész fejlődéséért. Közéleti emberként motorja volt a várost és az egykori tanyaközpontot összekötő infrastruktúra kiépítésének. Közvetlen lakóhelye polgárai a rendszerváltást követő első ciklusban Kiskőrös képviselő-testületébe választották, ahol önzetlenül, legjobb szándéka szerint képviselte környezetét, és szolgálta a város fejlődését.

László Sándor 2002-ben kapta a megtisztelő címet példaértékű életéért, közösségépítő munkásságáért.

Emlékét tisztelettel és kegyelettel őrizzük.

Kiskőrös Város Önkormányzata

 

Hasonló cikkek

Megjelent Kiskőrös város ingyenes közéleti és kulturális havilapjának - a Kiskőrösi Híreknek - a 2018. évi szeptemberi száma.
Megjelent Kiskőrös város ingyenes közéleti és kulturális havilapjának - a Kiskőrösi Híreknek - a 2018. évi áprilisi száma.
Ünnepélyes keretek között adta át Lovag Varga Attila, az Ordo Hungariae kancellárja, Dáma Varga Attiláné és Lovag Domonyi László polgármester a Pillangó-díjat az arra érdemeseknek.