Megnyitó - Városalapítók napja

Tisztelt Vendégeink, kedves Kiskőrösiek!

Az ember egy adott helyen él, társaival állami, országos keretekbe szerveződik és része az emberiség egészének is. S mivel e hármasságban a legközvetlenebbül az elsőhöz, az adott helyhez, a szülőföldjéhez, a lakó- és a munkahelyéhez, egykori iskolájához kötődik, ehhez kapcsolódik érzelmileg-értelmileg is a legerősebben.

Nagyon szépen fejezi ki ezt Csokonai Vitéz Mihály egyik, 1800-ban írt költeményében: „Minden föld ugyan hazája / A jó embernek: való! / De mégis születte tája / Mindennél elébb való.”

Tisztelt Kiskőrösiek!

Egy város attól válik élővé és fejlődik töretlenül, ha az ott élő emberek szeretik és magukénak érzik lakóhelyüket. Mi, Kiskőrösiek részeseivé váltunk egy közösségnek, melyet a hely iránti tisztelet és a szeretet tart össze.

Itt éltek szüleink, nagyszüleink, s az ő nagyszüleik is, ezt a helyet gyarapították tudásukkal és kemény munkájukkal, s ahogyan rájuk hagyományozták elődeik tapasztalataikat és megélt élményeiket, úgy kapjuk most mi is örökül ezt a mi utunkhoz. De ami a legfontosabb örökség és útravaló számunkra, az annak a helynek a szeretete, amely ideköt bennünket Kiskőröshöz, Petőfi Sándor szülővárosához. Ez a megkülönböztetett szeretet – akárcsak elődeink tapasztalata és tudása – apáról fiúra, majd generációról generációra száll. Birtokában lenni egy ilyen örökségnek azonban nagy felelősséget is kíván. Mindent megtanulni, mindent megérteni, és a saját közösségünket gazdagítani, ez a kijelölt út, amelyen haladnunk kell. De ahhoz, hogy utunkat folytatni tudjuk, ismernünk kell a múltunkat is.

Honnan jöttünk? Hová tartunk? Mindig aktuálisak ezek a kérdések a mai ember számára. Minden szülőföldjét szerető embert élénken érdekel, hogyan éltek, dolgoztak, s boldogultak elődei.

A világméretű globalizálódás hatalmas és minden bizonnyal feltartóztathatatlan, ám az egyes ember számára nehezen megfogható és átélhető, ugyanakkor sokunk számára a nemzeti és a helyi értékek, a hagyományok és az elődök által kijelölt cselekedetek jelentik a biztos fogódzót, a lelki és erkölcsi támaszt.

De nekünk, kiskőrösieknek van mire támaszkodnunk, hiszen városunk olyan gazdag múlttal rendelkezik, amellyel kevés település dicsekedhet. Jelentős avar kori leleteket tártak fel a régészek a város alatt, a XIV. és XV. századi oklevelek már egyértelműen említik Kőrös nevét. A török hódítások idején csaknem lakatlanná vált, később a Wattay-uradalom részét képezte. A budai vár visszafoglalásában tanúsított hősies küzdelemért 1691-ben I. Lipót császár elismerése jeléül adományozta Kiskőröst és hat pusztáját a Wattay család részére. Wattay János, településünk egykori földesurának a kapott földterületet hasznosítani és művelni kellett, amelyhez erős munkáskezekre volt szükség.

Mintegy 700 főnyi telepest hozatott a Felvidékről, Árva és Liptó megyéből 1717. és 1719. között. Községünk telepítő levelét 1718. május 19-én, a mai napon éppen 294 évvel ezelőtt írta alá Pesten Wattay János és István.

Tisztelt Kiskőrösiek!

Ünnepélyes pillanat ez, hiszen szimbolikusan városunk alapkövét tették le közel 300 évvel ezelőtt a telepítő levél aláírásával. Kiskőrös város életében ez a nap piros betűs ünnep, kiemelkedő jelentőséggel bír. 2001 óta hagyománnyá vált, hogy minden évben összegyűlünk és emlékezünk erre a jeles pillanatra, mély tisztelettel adózunk a Wattay család előtt, s koszorút helyezünk el Wattay János domborművénél. A szlovák ajkú lakosok betelepítése miatt Kiskőrös szorosan kötődik a szlováksághoz, kultúrájuk beépült a mindennapjainkba, hagyományaikat méltó módon őrizzük és tovább örökítjük. Így kapcsolódhat ma össze az ünneplés motívuma a hagyományőrzésével: egyszerre emlékezhetünk városunk alapítóira, s lehetünk egyúttal szemtanúi a szlovák tradíciók ismételt életre keltésének.

Gyermekeinknek, fiataljainknak fontos tisztában lenniük saját közösségük, a szülőföldjük, a lakóhelyük múltjával, annak minden kincsével, hiszen ez adhat megtartó erőt, ez segíthet abban, hogy egészséges, erős, derűs személyiségekké váljanak. Amit már elődeink évszázadok tapasztalata alapján megalkottak, azt becsülni, ismerni, érteni kell, arra büszkének kell lennünk. Legyen az tárgyi emlék, vagy a lélek mélyén élő érzelem, vagy nemzedékeken át élő hagyomány.

Nagy örömünkre, a legtöbb fiatalban él a törekvés, hogy minél műveltebb legyen. Ha segítjük, támogatjuk ezt az igyekezetet, akkor fiataljaink olvasnak, tanulnak, kutatnak, gyűjtenek, keresik az érintkezési pontokat, nemcsak a népek, az események között, de a saját élményeik, a mindennapok szintjén is. Gyorsan rá kell ébredniük, hogy ezek egymást segítve viszik őt előre, hogy egyre elkötelezettebben kapcsolódjon a magyar múlthoz, s ezen belül is lakóhelyéhez, Kiskőröshöz.

Bízom benne, hogy ez a kétnapos rendezvény mindannyiunk számára éppen annyi örömet tartogat majd, mint amilyen nagy tisztelettel adózunk a szlovákság és a Wattayak előtt.

Szívből kívánom, hogy a közös ünneplés meghittséget és vidámságot hozzon Önöknek Kiskőrös hétvégéjén!

Ünnepeljük együtt önfeledten városunkat, s találkozzunk holnap is az Országos Rétes Fesztivál keretében, kóstolják meg a szép hagyományok alapján készült friss, házi réteseinket!

Hasonló cikkek

Az ünnepség képekben
Idén is vár mindenkit az Országos Rétes- és Gasztronómiai Fesztivál, a Városalapítók Napja keretein belül (május 16-17.)