Idősek napján

Idősek napján

Kiskőrös szépkorú polgárait köszöntötték a hagyományokhoz hűen október közepén a művelődési központban, melynek nézőtere szinte teljesen megtelt. Domonyi László ünnepi beszédét követően köszöntötte a város három legidősebb polgárát: a 102 éves Faragó Imréné Eszti nénit, a 101 éves Ba Pali bácsit és a 100 esztendős Krasnyánszki Vendelné Jolika nénit, aki személyesen fogadta a köszöntést.

A dr. Kállayné Major Marina vezette Egészségügyi, Gyermekjóléti és Szociális Intézmény munkatársai által szervezett, Supka Éva közreműködésével megvalósult színvonalas ünnepi műsor hol mosolyt fakasztott, hol könnyeket csalt az ünnepeltek szemébe. A generációkat átölelő kulturális programban a helyi néptáncos utánpótlás alapozta meg a kiváló hangulatot: Horváth Katalin művésztanár-koreográfus Tökmagjai és Csicsergői vastapsot kaptak, ahogyan a KEVI Petőfi Sándor Általános Iskolájának énekkara is. Kiss Sándor bácsi humoros anekdotája, Jancsovicsné Turánszki Magdolna saját verse kedves ajándékként került az ünnepeltek elé, Szászi András és Szásziné Nagy Judit muzsikája szárnyán messze szárnyalhatott a közönség. A rendezvény záróakkordjaként Kothencz Lajos fülbemászó dallamokkal nosztalgiázva hívta időutazásra az időseket, akik együtt énekeltek a helyi előadóművésszel.  A műsor után szeretetvendégségre hívták a város jelenlévő nyugdíjas polgárait.

Az alábbiakban a három legidősebb kiskőrösi polgár életútja olvasható.

Faragó Károlyné Csengődi Eszter 1913. május 5-én látta meg a napvilágot Kiskőrösön. Édesapja szabó volt, édesanyja nagykőrösi származású asszony, nemesi felmenőkkel. A polgári családba született Eszti néni egyke gyermekként nevelkedett, s kivárva az igazi társat, 29 évesen kötelezte el magát s ment férjhez Faragó Károlyhoz.

Közösen üzemeltettek cipészüzletet, először Izsákon, majd Kiskőrösön. Boldog házasságukból két gyermek született, akiket iskoláztattak, kezükbe diplomát adtak. Gyermekeik öt unokával, nyolc dédunokával örvendeztették meg őket. Sajnos Karcsi bácsit elvesztettük immáron 21 éve, azóta Eszti néni egyedül él.

Eszter lánya Budapesten lakik, de Imre fia mindennap pár órát együtt tölt édesanyjával, segít neki, támogatja. Eszti néni korát meghazudtolva mai napig szellemileg friss, tájékozott, bárminemű véleményének hangot ad, s a jó Istennek hála, képes szinte teljesen ellátni magát.

Ba Pál 1918. április 7-én született kiskőrösi földműves, gazdálkodó családban.

Polgári iskolát végzett, három testvérével együtt, akik közül hárman maradtak Kiskőrösön, egyikük Szegedre költözött, és ott alapított családot. Ő már sajnos nem él, mint ahogyan az egyik kiskőrösi fivére sem.

Testvérei közül húga él még, ő is 90 év fölött van. Idős koruk miatt nehezen tartják már a kapcsolatot, ez most már inkább a két család leszármazóinak a feladatává válik.

Az édesanyát a család nagyon korán elveszítette, betegség következtében hunyt el. Bár az édesapa újranősült, és a gyerekek is összetartottak, a mostohaanya nem pótolhatta teljesen az édesanya szerepét, a gyerekek nagyon megérezték a hiányát.

Kiskőrösről nősült, ugyancsak tősgyökeres kiskőrösi családból származó lányt vett el, Oroszi Erzsébetet.

Házasságkötésük után nem sokkal kitört a világháború, és kivezényelték a frontra, ahonnan csak elvétve jöhetett haza. 3 év katonáskodás után, 1944-ben Dunaföldvár mellett hadifogságba esett és Szibériába hurcolták. Ez idő alatt a család semmit nem tudott róla, azt sem, hogy életben van-e egyáltalán, mert nem volt lehetősége életjelet adni magáról. Kurszk mellé, majd Moszkva mellé vitték. Élni akarásának, kitartásának köszönheti, hogy kibírta a megpróbáltatásokat. Cigarettaadagját – mivel nem dohányzott soha —élelemre cserélte, ezzel biztosítva az életben maradását. Négy év elteltével jöhetett csak haza, akkor látta először a gyermekét.

Hazatérése után a háború befejeztével a család már nyugalmasabb életet élhetett, gazdálkodással foglalkoztak, szőlőművelésből éltek.

Egy fia és két unokája van, fia és fiatalabb unokája ugyancsak Kiskőrösön él.

Idős kora ellenére mindig lefoglalja magát valamivel, úgy tartja, jobb, ha az idő hasznosan telik. Szeret olvasni, tévét nézni, még mindig élénken érdeklődik a világ dolgai iránt.

Krasnyánszki Vendelné Joli néni 100 éve, 1915. szeptember 29-én Páhin született. Szegénységben, de boldogan élte meg gyermekkorát a nagycsalád 15. gyermekeként.

Kiváló memóriájának köszönhetően ma is gyakran idézi életének minden szakaszát. Tájékozottságára jellemző a mai élet politikai és bulvár eseményeinek követése. Ismereteit napilapokból és rádióhallgatásból nyeri.

Szép, hosszú, dús, fekete hajú kislány volt tele huncutsággal. Libát legeltet, a ház körül esetlenkedik, a komikus „Nemaz” nevű kutyával játszik, levelet hord ki. Fiatalon, 16 évesen Pestre megy munkát keresni. Egy családnál helyezkedik el, ahol szinte gyerekfejjel gyerekre vigyáz, és a házimunkákban segít. 1939-ben férjhez megy. Két gyermeke születik: Barnabás és Katalin. A háborús évek borzalmainak egyikeként a ház, melyben laknak, bombatámadásban rájuk omlik. Joli néni súlyos gerincsérüléseket szenved. Fedél nélkül maradnak, így szükségessé válik elhelyezésük. Egy kitelepített csendőr házába költöztetik őket harmadik családként. Házassága megromlik. 1948-ben elválnak, de társbérlők maradnak.

1949-ben megismerkedik egy, a szülőföldjéről származó fiatalemberrel, akivel egy életre szóló élettársi kapcsolat veszi kezdetét kis otthonukban. Később Ő lett a Papa, aki elfogadta Joli néni két gyermekét, és unokáikat is sajátjaiként szerette. Szerették az életet, a családot, a természetet, a kirándulásokat, a munkájukat, szerették munkahelyüket, mely túlnyomórészt azonos volt. Sok jó baráttal, kollégákkal és ismerőssel nyugdíjas éveikben is kitartottak egymás mellett. Élettársa és azt követően fia halála nagyon megviselte Joli nénit. Szeretteitől az is megtudtuk, hogy ez a szívfájdalom minden napját mélyen elszomorítja, és soha nem enyhül már. Az elmúlt évtizedben segítségre szorult, melyet lánya és annak családja nyújtott Neki. Jelenleg is számíthat rájuk, ám Joli néni gondozását és ellátását – a már szintén nagymama-lánya számára – a Pest és Kiskőrös közti távolság sajnos nehezítette, ezért a Baptista Idősek Otthona lakója lett. A nagycsalád – gyerekek és unokák hosszú ideig szépen összetartottak. Élménygazdagok voltak az együtt töltött közös ünnepek, ebédek.

Továbbiakban az kérte a család, hogy Joli néni nevében köszönetet mondhasson azoknak, akik az elmúlt évek megpróbáltatásai során mellette voltak, látogatásukkal segítették napjait.

Hasonló cikkek

„Akik a napot hozzák” címmel szerveztek roma kulturális rendezvénysorozatot április 8-án, pénteken a kiskőrösi művelődési központban.
Kiskőrösön koszorúzással vette kezdetét az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére rendezett ünnepi megemlékezések sora: a Batthyány-emléktáblánál helyezte el a tisztelet és az emlékezés koszorúit Domonyi László polgármester és Pohankovics András alpolgármester.
95. születésnapján köszöntötte Ruzsáli Pálné Süveg Magdolnát Domonyi László polgármester. A Baptista Szeretetotthonban élő Magdi néni Szegeden született 1920. december 16-án.